Már fél éve némán éltem az életem, mikor ajánlották a kineziológiát a problémámra. Egy viharos magánéleti vita közepén rám ordítottak, hogy ne szólalj meg! Hallgass! Menekültem, bolyongtam, míg a hozzátartozóim rám találtak és orvoshoz kerültem. Viszont nem tudtam többé megszólalni. Olyan, mintha valami megakadályozta volna, hogy hang hagyja el a számat. Orvoshoz járás, pszichológushoz járás, gyógyszerek, semmi sem segített, csak írásban tudtam közölni azt, amit akarok. Az a borzasztó, hogy már meg sem akartam szólalni! Csak a családomnak volt ezt nehéz viselni, így elvittek oldásra. És átszakadt a gát! Sírtam. 2 órán keresztül sírtam. Már tudtam, hogy mi miért történik, tudtam, hogy mit akarok. Akkor még nem ment, nagyon kifáradtam. De 2 hét múlva kimondtam újra a legszebb szót a gyermekemnek, szeretlek. És szép lassan visszakaptam az életemet. Hálás vagyok Marcsi, hogy segítettél! Köszönöm!