2 éve küzdünk Kisfiammal együtt viharfóbiája, hangos - mély zajoktól való félelme, szorongása ellen. A problémának fizikai tünetei is vannak, dörgés után addig hányt szegény míg ki nem ürült a gyomra. Mindig nagy wc-vel kezdődött, remegéssel, de sajnos nem tudtam megnyugtatni. A gyomra összeugrott és rögtön hányásreakciót váltott ki. Május végén jártam vele először (és magam is) Marcsinál. Többen (köztük a testvére is) ajánlotta, hogy próbáljam meg a kineziológiát, hátha segít. Rengeteget küzdöttünk, tanácstalan voltam, hogyan tudnék segíteni neki. Szörnyű volt látni, hogy kimerülésig hány. Tegnap szívem szerint sírtam volna örömömben. Villámlás és dörgés közepette fagyiztunk és nem kellett attól tartanom mikor hányja el magát. Már az első alkalom után érezhető volt a változás. Most pedig már úgy feküdtünk le az este, hogy nem volt kérdés...a szobájában alszik. Dörgött, de nem zavarta. Relaxációs zenét hallgattunk, amelyet már régebb óta alkalmazunk. Szépen elaludt és a továbbiakban sem ébredt fel...pedig csattogott rendesen.
2 év küzdelem után nem tudok elég hálás lenni azért, hogy az elmúlt napok, hetek nem rettegéssel és rosszulléttel teltek. KÖSZÖNÖM!